Érdekes történetek az elmúlt 60 évből

(Üzen a múlt!) idevágó rövid történet rólam... Dédnagyapám, néhai Boczkó János divatszabó mester (úgy is mondhatnánk, hogy úriszabó), aki Marosvásárhely érdemes polgárra volt anno, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy részt vehetett az Országos Átalános (Általános) Kiállításon Budapesten, egy esztendővel a Millennium nagyszabású ünnepségsorozata előtti időben, 1885-ben, hogy bemutatkozzék a Székesfőváros és az egész Nagy-Magyarország érdeklődő közönsége előtt míves termékeivel. Nem is tekinthető hát véletlennek, hogy nevezett esztendőben Maros-Vásárhely jeles polgárának érdemeit tetszetős éremmel ismerték el a kiállítás szervezői, és a szűkebb haza, Erdélyországnak is  legnagyobb dicsőségére.   Egyfajta csodának tekinthető, hogy ez az érem máig megőrződött családunk ereklyéi között, és most nem minden büszkeség nélkül teszem közszemlére – egyben arra is emlékezve és emlékeztetve, hogy családunk állt már e s...

  Kedves Volt Kolléga! ”Nem indult el kiállítás a pavilonfelügyelő engedélye nélkül, de építeni sem lehetett míg nem került az installáció alá szőnyeg.” Ambrus Imre (Hungexpo A pav., felügyelő), László Sándor (L.S&P Kft.) és jómagam (Boczkó Kornél (Y STUDIO) - szoktunk volt időnként találkozni kis beszélgetésekre, nosztalgiázásra, felidézve, hogyan is volt hajdanán. Egy ilyen alkalommal vetődött fel a gondolat: miért ne lehetne kibővíteni a kört, olyan helyet keresve a találkozásokra, ahol egykor közös munkahelyünk is volt. Igaz, a mondott időben még nem annyira barátok voltunk, sokkal inkább vetélytársak (konkurencia!), akik árgus szemekkel figyeltük a másikat – „ki mint veti ágyát”. Figyeltünk, tanultunk egymástól és… nem ritkán az is megfordult a fejünkben, hogyan lehetne a magunk javára hasznosítani ezt a tudást vagy az ügyfelet. Azok az idők azonban elmúltak, s mára csak az emlékek (közös, de még nem ködös emlékek) maradtak meg. Ezért keresünk most Téged (is), hogy – amenn...

  Mint korábban jeleztem: a blog, amit írogattam az életemről (megélt történeteimről), megszűnt létezni – úgymond: lekapcsolták a villanyt. Nehézségek árán ugyan, de sikerült megoldottam a folytatást… máshol. És e változás abban is változásra indított, hogy úgy gondoltam: nem folytatom a korábbi témakörökkel, új útra térek és aktuális írásokkal folytatom a közös „fecsegést”. Amúgy is, folyamatosan lógok a Facebookon. Számomra ma már ez az az „újság”, amelyből tájékozódom a világ dolgairól. Még úgy is, hogy tudom, nem mindig tehetjük a kezünket a tűzbe a hitelességet illetően. (De hát, vajon tehettük korábban… az igazi újságoknál?!) Itt olt például legutóbb az az EU-t magasztaló, hosszú írás, egy ismerősöm tálalásában! „ Vajon jó-e Magyarország népének a csendes kifarolás Európából? Az autokratikus hatalomnak valóban otthonosabb Ázsia, az Oroszországra, Kínára és Törökországra támaszkodó »nemzeti függetlenség«, mint az európai népek családjába illeszkedő, egymás megbecsülésén ala...

Egy megszűnésben lévő BLOG újra éledése. Természetesen ezt korábban írtam a Facebook-ra hírtelen elkeseredésemben. BÚCSÚ „Tisztelt Felhasználónk! Tekintettel arra, hogy a Felhasználási Feltételek VIII. bekezdés 4. pontjával összhangban az eOldal szolgáltatásai 2023. február 1-jével kivezetésre kerülnek, valamint arra, hogy az Ön szerződése a 2023. január 31 . utáni időszakra is kiterjed, az előfizetési díjának a 2023. január 31. utáni időtartamra fennmaradó időarányos része visszatérítésre kerül a számlájára.” Úgy hat évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy leírom a hosszú életem során velem történt érdekesebb eseményeket. És mivel erre ma már a digitális világban találhatjuk meg a legalkalmasabb fórumot, egyezséget kötöttem egy szolgáltatóval. Jónak találtam a megoldást, mert ekként eljuthatnak majd a történeteim azokhoz, akiknek szántam: rokonokhoz, barátokhoz, volt kollégákhoz – többségükben olyanokhoz, akik maguk is érintve voltak az általam felidézett eseményekben (de persze olyanokh...

  KITÉRŐ (2)… (avagy „környezetvédelem”; igaz történet 1997-ből) folytatás 2021.03.03 (2.)  Legutóbb a maffiafenyegetéseknél hagytam abba. Amitől ugyan meg nem ijedtem, de megint csak erősen elgondolkoztam, hogy – kell-e ez nekem?! Tényleg. Meddig mehet ez így tovább? Egy idő után nemcsak a feleségem, hanem én is megkérdezte ezt magamtól. Ekkor döntöttem el, hogy nekünk is a nyilvánossághoz kell fordulnunk. A mi véleményünket is meg kell ismertetni a  közvéleménnyel ! És, meglepő módon, kaptunk is teret (sajtó, Nap TV stb.). Majd váratlan fordulatként az első fokú bíróság ítéletében  megállította  az építkezés leállítását. (Talán érdekes volna részleteket idézni az ítéletből, de nem biztos, hogy mindenkit érdekelne. A tény azonban tény.) Nagyon kellett már nekünk ez a kis „igazság”! Miközben az is egyre világosabbnak látszott, hogy a bevásárlóközpontok ügye Magyarországon igencsak „nyerésre állt”. Az emberek kezdték elunni, hogy Bécsig kell utazniuk egy kis „plá...

  KITÉRŐ (2)… igaz történet 1997-ből) Albertfalván születtem és ott éltem 24 évet. S amikor mentem vagy jöttem haza villamossal vagy akár HÉV-vel, a kalauz mindig figyelmeztetett mindenkit a Kondorosi útnál: „Albertfalva kitérő”. Idáig járt a sárga villamos, és a HÉV ment tovább Nagytéténybe vagy a Kamaraerdőig, idővel a HÉV megszűnt. Mindig tudtam: hazamenet a következő megállóban kell leszállnom, és már majdnem hazaérkeztem. Úgy gondolom, a továbbiakhoz találó a KITÉRŐ szó címnek, hiszen egy ponton belépett életembe a környezetvédelem, és ez azért egy kicsit más, mint az a szakma, amit addig gyakoroltam. – Sőt, nem is kicsit más! 2021.02.02 (1.)  Mindig történt valami, ami befolyásolta a folyó dolgaimat. 24 éves koromig kertvárosban laktam, majd amikor megházasodtam, egy idő után lakótelepre költöztünk (Allende park). Nehezen viseltem az ottani életet a megszokott kertvárosi után. Mint már korábban megírtam: bizonyos idő után szerencsére sikerült olyan helyet találni és kikö...