Egy megszűnésben lévő BLOG újra éledése.

Természetesen ezt korábban írtam a Facebook-ra hírtelen elkeseredésemben.

BÚCSÚ

„Tisztelt Felhasználónk!

Tekintettel arra, hogy a Felhasználási Feltételek VIII. bekezdés 4. pontjával összhangban az eOldal szolgáltatásai 2023. február 1-jével kivezetésre kerülnek, valamint arra, hogy az Ön szerződése a 2023. január 31. utáni időszakra is kiterjed, az előfizetési díjának a 2023. január 31. utáni időtartamra fennmaradó időarányos része visszatérítésre kerül a számlájára.”

Úgy hat évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy leírom a hosszú életem során velem történt érdekesebb eseményeket. És mivel erre ma már a digitális világban találhatjuk meg a legalkalmasabb fórumot, egyezséget kötöttem egy szolgáltatóval. Jónak találtam a megoldást, mert ekként eljuthatnak majd a történeteim azokhoz, akiknek szántam: rokonokhoz, barátokhoz, volt kollégákhoz – többségükben olyanokhoz, akik maguk is érintve voltak az általam felidézett eseményekben (de persze olyanokhoz is, akikről úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak érdekhetik a velem történtek).

Igaz, fizetős volt (mi nem az manapság?!), de amikor belevágtam, arra nem gondoltam, hogy egyszer vége is lehet (mármint mielőtt nekem volna végem)!

Pedig most vége. Pontosabban… elérkeztünk a befejezéshez. (Lásd az „elbocsátó szép üzenetet” a fentiekben!)

Nem tagadhatom, hogy e miatt egy kicsit szomorú vagyok, hiszen így egyszeriben vége szakad a „történetemnek”. Úgymond: lekapcsolják a villanyt.

Tulajdonképpen, belegondolva a történtekbe, ezúttal is kívül rekedtem valamin, ami egyfajta kapcsolat volt köztem és mások közt. És a számlálóból adódóan úgy tűnhetett: volt is némi olvasottsága blogomnak. (157.565 megtekintés)

Ám de – tovább gondolva mindezt – joggal kérdezhetem: mi van akkor, ha Mark Zuckerberg egyszer majd… szintén „lekapcsolja a villanyt”? És ezzel végleg elvágja majd az emberi kapcsolatok (amúgy is egyre inkább digitalizált) fonalát…

Egyre távolabb és távolabb kerülünk egymástól, s közöttünk valóban a „roppant, jeges űr” fog lakozni, ahogy a költő (Tóth Árpád) vizionálta egykor, jó száz évvel ezelőtt?

Szerencsére a végleges „szakításig” még van néhány hónapom!

Most azonban a segítség és a szorgalmam megoldotta a problémát és itt vagyok újra, ami arra bíztat, hogy folytassam.