Üzen a múlt!

(Üzen a múlt!) idevágó rövid történet rólam...

Dédnagyapám, néhai Boczkó János divatszabó mester (úgy is mondhatnánk, hogy úriszabó), aki Marosvásárhely érdemes polgárra volt anno, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy részt vehetett az Országos Átalános (Általános) Kiállításon Budapesten, egy esztendővel a Millennium nagyszabású ünnepségsorozata előtti időben, 1885-ben, hogy bemutatkozzék a Székesfőváros és az egész Nagy-Magyarország érdeklődő közönsége előtt míves termékeivel. Nem is tekinthető hát véletlennek, hogy nevezett esztendőben Maros-Vásárhely jeles polgárának érdemeit tetszetős éremmel ismerték el a kiállítás szervezői, és a szűkebb haza, Erdélyországnak is legnagyobb dicsőségére. Egyfajta csodának tekinthető, hogy ez az érem máig megőrződött családunk ereklyéi között, és most nem minden büszkeség nélkül teszem közszemlére – egyben arra is emlékezve és emlékeztetve, hogy családunk állt már e szép szakma mindkét oldalán: kiállítóként és kiállításrendezőként egyaránt!

Igaz, amikor 1974-ben (egy híján 90 esztendővel a dédapai kiállítási jelenlét után!) erre a szakmára adtam a fejemet, még nem gondolhattam arra, hogy miféle folyamatosságnak vagyok cselekvő szereplője! Ma azonban már az utódok szeretetével gondolok arra – és bizony, milyen jó tudni ezt! –, hogy nem a semmiből érkeztünk ebbe a világba, s hogy a képzeletbeli váltóboton mindenkor ott érezhetjük elődjeink kézmelegét…