Érdekes történetek az elmúlt 60 évből

Egy megszűnésben lévő BLOG újra éledése. Természetesen ezt korábban írtam a Facebook-ra hírtelen elkeseredésemben. BÚCSÚ „Tisztelt Felhasználónk! Tekintettel arra, hogy a Felhasználási Feltételek VIII. bekezdés 4. pontjával összhangban az eOldal szolgáltatásai 2023. február 1-jével kivezetésre kerülnek, valamint arra, hogy az Ön szerződése a 2023. január 31 . utáni időszakra is kiterjed, az előfizetési díjának a 2023. január 31. utáni időtartamra fennmaradó időarányos része visszatérítésre kerül a számlájára.” Úgy hat évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy leírom a hosszú életem során velem történt érdekesebb eseményeket. És mivel erre ma már a digitális világban találhatjuk meg a legalkalmasabb fórumot, egyezséget kötöttem egy szolgáltatóval. Jónak találtam a megoldást, mert ekként eljuthatnak majd a történeteim azokhoz, akiknek szántam: rokonokhoz, barátokhoz, volt kollégákhoz – többségükben olyanokhoz, akik maguk is érintve voltak az általam felidézett eseményekben (de persze olyanokh...

  KITÉRŐ (2)… (avagy „környezetvédelem”; igaz történet 1997-ből) folytatás 2021.03.03 (2.)  Legutóbb a maffiafenyegetéseknél hagytam abba. Amitől ugyan meg nem ijedtem, de megint csak erősen elgondolkoztam, hogy – kell-e ez nekem?! Tényleg. Meddig mehet ez így tovább? Egy idő után nemcsak a feleségem, hanem én is megkérdezte ezt magamtól. Ekkor döntöttem el, hogy nekünk is a nyilvánossághoz kell fordulnunk. A mi véleményünket is meg kell ismertetni a  közvéleménnyel ! És, meglepő módon, kaptunk is teret (sajtó, Nap TV stb.). Majd váratlan fordulatként az első fokú bíróság ítéletében  megállította  az építkezés leállítását. (Talán érdekes volna részleteket idézni az ítéletből, de nem biztos, hogy mindenkit érdekelne. A tény azonban tény.) Nagyon kellett már nekünk ez a kis „igazság”! Miközben az is egyre világosabbnak látszott, hogy a bevásárlóközpontok ügye Magyarországon igencsak „nyerésre állt”. Az emberek kezdték elunni, hogy Bécsig kell utazniuk egy kis „plá...

  KITÉRŐ (2)… igaz történet 1997-ből) Albertfalván születtem és ott éltem 24 évet. S amikor mentem vagy jöttem haza villamossal vagy akár HÉV-vel, a kalauz mindig figyelmeztetett mindenkit a Kondorosi útnál: „Albertfalva kitérő”. Idáig járt a sárga villamos, és a HÉV ment tovább Nagytéténybe vagy a Kamaraerdőig, idővel a HÉV megszűnt. Mindig tudtam: hazamenet a következő megállóban kell leszállnom, és már majdnem hazaérkeztem. Úgy gondolom, a továbbiakhoz találó a KITÉRŐ szó címnek, hiszen egy ponton belépett életembe a környezetvédelem, és ez azért egy kicsit más, mint az a szakma, amit addig gyakoroltam. – Sőt, nem is kicsit más! 2021.02.02 (1.)  Mindig történt valami, ami befolyásolta a folyó dolgaimat. 24 éves koromig kertvárosban laktam, majd amikor megházasodtam, egy idő után lakótelepre költöztünk (Allende park). Nehezen viseltem az ottani életet a megszokott kertvárosi után. Mint már korábban megírtam: bizonyos idő után szerencsére sikerült olyan helyet találni és kikö...

  Fizetek, főúr! (Vagy nem…) (Volt egy kiállításunk) A nyolcvanas évek volt az építkezés, a kilencvenes meg a kiteljesedés, mint korábban írtam - de az sem fenékig tejfel. Mindig akadt valami, ami miatt miközben kettőt előre, egyet hátra kellett lépnünk. De az előrelépésekkel kellett élni, és ezzel gyorsan túlkerülni a veszélyes zónákon, arról nem is beszélve - s a történet így kerek! –, hogy minél gyorsabb az előrejutás, annál több a, hm, „jóakaród”. 2020.12.22 Megpróbálom röviden összefoglalni a jelzett időszak (rém)történeteit. Gyermekkoromban valamikor egyszer szóba került a 2000-es év, mint naptári dátum. Ez akkor még olyan hihetetlenül távolinak tűnt, hogy szinte fel sem tudtuk fogni. És lám! Milyen gyorsan elértük, sőt, túl is léptünk rajta. De ne szaladjunk előre! A kilencvenes években már elértem mindazt, amit még korábban el sem tudtam volna képzelni – szinte jött minden magától felvettem egy lendületet és próbáltam azt tartani. Felépítettem és üzemeltettem egy több fős v...

  Emelet, Off-Road… és az élet akkoriban A történetekhez idézek egy idevágó írást  (Todorovits Reától):   „Vannak utak, amiket egyedül kell bejárnod. Nem azért, mert senki nem szeret, hanem azért, mert az út végén a cél a tiéd. És lesznek érzések közben, melyeket senki nem ért meg. Nem azért, mert nem érthető, hanem azért, mert csak általad érezhető. És igen, jön majd számos akadály, pofon és tragédia, ahol talán jól jönne egy kéz, ami felsegít, de nem lesz. És nem azért, mert nem érdemled meg, nem azért, mert nem vagy szerethető. Egész egyszerűen a Te utad, a Te célod, amit magadnak kell elérni. Majd aztán lesz, amikor melléd szegődnek, amikor tiszta szívből átölelnek, jön majd olyan is, aki sosem bánt majd. De addig tiéd az út, egyedül, de sosem magányosan.”   Ebből azért mintha kimaradt volna valami: …vannak azért olyanok is, akik a felsegítés helyett még beléd is rúgnak, ha az érdekük úgy diktálja.. 2020.10.27 Minden kivitelezőnek álma egy komoly stand, legalább ...